# A különleges bánásmódot igénylő gyerekek
A BPS és a neurodiverzitás kapcsolata egyetlen mondatban összefoglalható: Diverz tanulóközösségeknek akarunk jó iskolát csinálni
Természetesnek tekintjük a neurodiverz csoportok létezését. Nem szeretnénk a gyerekeket leegyszerűsítően két csoportba, tipikus és atipikus kategóriába sorolni, és nem gondolkodunk “SNI kvótákban”. Mert a valóságban egy iskolai közösségben neurológiai különbségek egész skálájával lehet találkozni. Még ugyanazon gyereknek is a felnövés és idegrendszeri fejlődés különböző szakaszaiban eltérő támogatásra lehet szüksége.
Az a dolgunk, hogy olyan tanulócsoportokat hozzunk létre, amelyben a gyerekek ki tudják teljesíteni a bennük rejlő lehetőségeket. Ehhez ismernünk kell a gyerekeket: tisztában kell lennünk azzal, hogy mik a már ismert egyedi szükségleteik, és hogy milyen hatással van rájuk a BPS-es környezet. Együtt tanulni képes, ugyanakkor diverz csoportokkal kell dolgoznunk az iskolában. A BPS-ben a gyerekek változatos és kis létszámú csoportformációkban, interaktív helyzetekben tanulnak - emiatt nem egyszerűen résztvevői a tanulásnak, hanem alakítói is egymás tanulási élményének, hatással vannak a társaik tanulására.
Az iskola felelősségei:
- Tudatos csoportszervezés: mérlegelt csoportalakítás, ami figyelembe veszi a várható csoportdinamikai és differenciálási szempontokat.
- A fejlődés és elakadás megmutatása: egyértelmű, a gyerekeket kihívások elé állító tanulási elvárások megfogalmazása, mérés, a gyerekek demonstrált haladásának ill. elakadásainak dokumentált visszajelzése.
- Gyógypedagógiai minimum: a neurodiverz csoportokra készülő gyógypedagógiai alapellátás minden iskolában, a tanulási és viselkedési/szociális nehézségek felismerése és tiszta kommunikációja
- Módszertani fejlesztés, képzés: a neurodiverz csoportok együtt tanításását szolgáló módszerek felkutatása és hozzáférhetővé tétele a tanárok számára
- Partneri búcsúfolyamat: kapcsolatfókuszú együttműködés és felelős folyamatmanagement azokban a helyzetekben, amikor egy családtól elbúcsúzunk
# A sajátos nevelési igényű ill. beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő gyerekekre fordított figyelem
A sajátos nevelési igényű (SNI) és beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel (BTMN) küzdő gyerekeknek joga, hogy képességprofiljuknak megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljenek. A gyerekeknek ezt az igényét minden esetben és kizárólag az erre a feladatra dedikált szakértői bizottságok állapíthatják meg vagy zárhatják ki állami vagy magánellátás keretén. A Budapest Schoolban a kiemelt figyelmet igénylő gyerekek tanulásának támogatása tanulóközösségenként eltérhet, de az alábbi alapelvek érvényesítése fontos:
A trimeszterenkénti részletes rubric visszajelzések lehetővé teszik a gyerek haladásának nyomon követését, így a tanulással összefüggő elakadások és iskolai jólléttel kapcsolatos problémák időben történő észlelését is.
A mentoroknak ismerniük kell a gyerekek sajátosságait. A szülőnek és a mentornak őszintén, egymást segítve kell a gyerek egyéni támogatására felkészülniük. Amikor felmerül a sajátos nevelési igény (SNI) ill. beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségek (BTMN) gyanúja, ez sokszor nehéz beszélgetéseket is jelent - ebben a mentorok a gyógypedagógiai felelős valamint a gyógypedagógiai koordinátor segítségére támaszkodhatnak.
A tanulásszervezésnek, a moduloknak, a foglalkozásoknak a gyerekek képességprofiljának ismeretében differenciáltnak kell lenniük. Fontos, hogy a gyerekek sajátos igényeit a szaktanárok, külsős modultartó tanárok is ismerjék, a személyre szabott támogatás biztosítása érdekében.
Minden folyamatban lévő és lezárult gyógypedagógiai vizsgálatnak kell, hogy legyen visszakereshető dokumentációja.
A szakvéleményekben javasolt fejlesztőórák a szülőkkel egyeztetve és együttműködve megvalósulnak a gyerek hetirendjével összhangban. A fejlesztés ívét egyéni fejlesztési tervben rögzíti a fejlesztést végző szakember.
A tanároknak együtt kell működniük a gyerek fejlesztésében részt vevő szakemberekkel.