# Visszajelzés, értékelés
Ahhoz, hogy hatékony legyen a tanulás, fejlődés, fontos, hogy a gyerekek, tanárok és szülők is tudják, hogy
hol tart most a gyerek, mit tud most,
hova akar vagy kell eljutni, azaz, mi a célja,
mi kell ahhoz, hogy elérje a célját.
Ezek mellett mindenkinek hinnie kell abban, hogy odafigyeléssel, gyakorlással a gyerek meg tud tanulni egy konkrét dolgot. Fontos, hogy magas legyen a gyerekek énhatékonysága, erős legyen az önbizalmuk, és nem szabad félniük a hibázástól, a nem-tudástól, mert a tanulás első lépése, hogy elfogadjuk, hogy valamit nem tudunk. Azaz fontos, hogy fejlődésfókuszú legyen gondolkodásuk (growth mindset) (Dweck, 2006), azaz
- hinniük kell, hogy el tudják érni a céljukat.
A visszajelzés, értékelés akkor jó és hasznos, azaz hatékony, ha ebben a négy dologban segít. Mai tudásunk szerint ehhez:
Rendszeresen visszajelzést kell kapniuk és adniuk.
A tanulási céloknak és visszajelzéseknek minél specifikusabbaknak kell lenniük azaz például ne a 8. osztályos matematikatudást értékeljük, hanem hogy mennyire képes valaki fagráfokat használni feladatmegoldások során. (Ez a konkrét példa a matematika tantárgy egyik tanulási eredménye.)
A „hol tartok most" diagnózisnak mindig cselekvésre, viselkedésre kell vonatkoznia. Ne az legyen a visszajelzés, hogy „ügyes vagy egyenletekből", hanem hogy „gyorsan és pontosan oldottad meg a 4 egyenletet". A legjobb, amikor a visszajelzés konkrét megfigyelésen alapul, és tudni, hogy mikor, hol történt az eset: „amikor társaiddal Minecraftban házat építettél, akkor pontosan kiszámoltad a ház területét".
Ha a cél nem a mások legyőzése, akkor a visszajelzés se tartalmazzon olyan állítást, ami másokkal való összehasonlítást tartalmaz (így kerüljük a tehetség szót is, aminek bevett definíciója szerint az átlagnál jobb képesség). A mások szintjéhez hasonlított szint felmérése akkor (és csak akkor) fontos, amikor a cél egy versenyszituációban jó eredményt elérni.
A gyerek legyen részese a visszajelzésnek, ő is értékelje saját munkáját. Így fejlődik a metakogníciója. Értse, tudja, hogy miért és mire vonatkozik a visszajelzés.
A visszajelzésnek transzparensen hatással kell lennie a tanulásszervezésre. Legyen része a folyamatnak, és a gyerek, tanár és a szülő is értse, hogy a visszajelzés alapján mit és hogyan csinálunk másképp.
# Az értékelő táblázatok
A Budapest School visszajelzéseinek sokkal részletesebbeknek kell lenniük, mint azt a tantárgyi érdemjegyek és osztályzatok lehetővé teszik, ezért az érdemjegyek helyett a iskola értékelő táblázatokat (angolul rubric) alkalmaz. Az értékelő táblázatban szerepelnek az értékelés szempontjai és szempontonkénti szintek, rövid leírásokkal. Ezek alapján a gyerekek maguk is láthatják, hogy hol tartanak, hogyan javíthatnak még a munkájukon. A táblázatok formája minden visszajelzés esetén (értsd modulonként, célonként) változtatható.
# Többszintű visszajelzés
A Budapest School-iskolákban a gyerekek többféle visszajelzést kapnak.
Minden modul elvégzése után a modul céljai, témája, fókusza alapján a gyerekek többszempontú, értékelő--táblázatos visszajelzést kapnak a tanulásukról, alkotásaikról, eredményeikről, fejlődésükről és viselkedésükről. Ez a modulzáró visszajelzés.
Trimeszter végén a gyererekek nemcsak a lezárult modulokról kapnak visszajelzést, hanem egy összegzést az elmúlt három hónapos időszakról is. Ebben a trimeszterzáró visszajelzésben a gyerekek visszajelzést kapnak arról,
- hogy általában hogyan haladtak a tanulási és saját célok felé;
- hogyan vannak a közösségben, hogyan érzik magukat az iskolában;
- milyen a kapcsolata mentorával;
- és mennyire boldogulnak az önálló tanulás kihívásaival.
TODO: van most bármi szummatív?
Ennek része, hogy a tantárgyi tanulási eredmények alapján hogyan haladt a gyerek a tantárgyakhoz tartozó követelmények teljesítésében. Ennek részletes leírását az évfolyamok, osztályzatok, bizonyítvány fejezet tárgyalja.
# Értékelés nyelvezete
Fontos alapelv, hogy minél inkább a folyamatot, cselekvést jutalmazzuk, értékeljük. Tehát arra fókuszáljunk, hogy mit csinált a gyerek, és ne arra, hogy milyen a gyerek. Azokra a viselkedésmintákra adjunk megerősítő visszajelzést, amelyeket látni szeretnénk a gyerekben később. Lehetőleg kerüljük a statikus jellemzőkre, személyiségjegyekre vonatkozó értékelést. Így nem azt mondjuk, hogy „mindig jó vagy matekból", hanem, hogy „kitartóan és odafigyelve oldottad meg a feladatot".
Álljon itt néhány példa cselekvésre vonatkozó visszajelzésre.
Fantasztikus, ma egy nagy kihívást választottál!
Bátran vállaltad a rizikót!
Nagyon jó! Tényleg sokat próbálgattad.
Kitartóan csináltad, erre nagyon büszke vagyok!
De jó, valami újat próbáltál ki ma!
Köszönöm, hogy ma valakinek segítettél.
Nagyon nagy öröm látni a haladásodat!
Ne feledd, mindannyian tudunk a hibáinkból tanulni. Örüljünk annak, hogy ma valamit jobban tudunk, mint előtte.
Hú, egy nehéz feladatot oldottál meg!
Szép munka! Kipróbáltál egy másik módszert.
Az iskolában történő folyamatos visszajelzés a mindennapok része.